Na, hát van ilyen! Erre mondják azt, hogy „Shit happens”, vagy ahogy a Forest Gump című film fordítói mondanák: „Inkább abba lépj!”. Na én pont ezt tudom mondani a mostani buliról.

Soha így nem dolgoztam még. Soha nem volt még ilyen durva a dolog. De ha valaki nem volt itt, akkor annak a kedvéért elmondom mi volt itt ma. Mondjuk én csak egy szemszöget tudok nektek bemutatni, mégpedig azt, amit a pultból láttam. Ez pontosan azt jelenti, hogy láttam három sor embert, aztán meg valami olyasmit, hogy mögöttük sokan ugrálnak. Aztán ezen kívül semmit. Tudtuk, hogy sokan lesznek, de erre senki nem akart gondolni. De azért csak megtörtént. Na de visszatérve, mint általában megint lementünk kb nyolcra aztán még megcsináltuk, amit az előkészületekhez meg kell, aztán gondoltuk van olyan két óránk mire lejönnek az emberek. Na a nagy büdös ló*****-t, azt! Olyan fél kilenckor bejött az első emberadag, aztán a tömeg csak nőtt. De nem a tánctéren, csakis kizárólag a pult körül, a legeslegeljén nem is láttam, hogy hol ér véget az emberáradat. Komolyan egy kicsit meg is ijedtem. De aztán vettem egy mély levegőt és belekezdtem az egészbe. A történet hitelességéért hozz kell tenni, hogy ma három ember volt beírva dolgozni: Lóci, Máté(ka), na meg jómagam. Na ebből az lett, hogy olyan tíztől már Josi is dolgozott, plusz Balázs és Csatti a háttérmunkáknak kezdtek neki. Nem tudom, hogy mi lett volna ha ők nincsenek, kb. fejlövés. De azért még így se volt egyszerű. Mindig mindenki egyszerre akart kérni, és ha valakihez odamentem, hogy kiszolgáljam, akkor abból az lett, hogy a mögötte lévő tíz haverjának a rendelését is felvettem, komolyan a legdurvább rendelésem huszonöt Bacardi Cola volt. Mindenki szólongatott és csak azt nem értettem, hogy miért tudja minden tök idegen ember a nevemet. Erre Lóci világított rá, olyan hajnali egy óra magasságában: „ Rá van írva a hátadra, bazmeg!” Na igen a név a pólómon, na ekkor bántam meg azt, hogy ma ezt vettem fel, mert innen még zavaróbb lett ha meghallottam a nevem. A vége felé ha valaki azt mondta, hogy „Zoli” akkor már szinte a hideg futkosott a hátamon.

Na de mindegy nem fogok nektek panaszkodni. Mert ahogy, Sanyi barátom megjegyezte: „ Aki kurvának megy, az viselje a következményeit”! Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy igaza van. Senki nem kényszerített arra, hogy Rolleres legyek, saját döntésem volt, és tudjátok mit? Még így is megérte, így reggel hat óra felé azt mondom, hogy megérte. Nem tudom mit csinálnák ha nem lenne Roller, ahol kiadhatok magamból minden feszkót egy ilyen este. Mert higgyétek el ilyenkor reggel nem vágyom másra, csak arra, hogy beájuljak az ágyamba és aludjak, ilyenkor nem jár a fejemben semmi, rosszabb esetben arra sem emlékszem, hogy lefeküdtem aludni. Azonban lényeg a lényeg, Ilyenkor semmi nem kavarog a fejemben, olyan fáradt, vagyok, hogy gondolkodni sincs kedvem. Nincsenek problémák, nincsenek határidők.

Nincs más csak a Roller!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.